Néhány évtizeddel ezelőtt a munkapiacon a mai viszonyoktól merőben eltérő tendenciák voltak megfigyelhetőek. Az iskolapadból egyenes út vezetett a sokszor nyugdíjazásig betöltött munkahelyi feladatkörhöz. A manapság tapasztalt élethosszig tartó tanulás ismeretlen volt, a gazdasági helyzet és a piac nem kívánta meg a folyamatos továbbképzés, a fejlődésre való ilyen irányú igény szükségét.
A munkapiac kínálati oldalán napjainkban mutatkozó verseny a mai középkorosztály számára gyakran érthetetlen. Az egyre növekvő elvárásoknak való megfelelés, és a fiatal, képzett és rugalmas munkavállalókkal zajló verseny a változásokra kevésbé képes és hajlandó idősebb korosztály helyzetét jelentősen megnehezíti.
Gondoljunk csak az egyetemekről több nyelvismerettel és magas színvonalú számítógépes tudással kikerülő huszonévesek ezreire, akik már természetesnek vélik, hogy karrierük tudatos kiépítése és fejlesztése érdekében nem hagyják abba a tanulást. Bár a túlképzettség ugyanúgy gondot jelent a mai munkapiacon, viszont a másoddiploma, az újabb szakirányok ismeretének elsajátítása, a tudás elmélyítése és a mindebbe fektetett idő és anyagi ráfordítás a biztos munkahellyel rendelkező diplomások számára megtérülést mutat.
A diplomával nem rendelkező réteg körében is tapasztalható, hogy előnyt élveznek az állásinterjúk során a középkorú szakmabeli jelentkezőkkel szemben. A pályakezdők szerepe természetesen így sem könnyű, de tény, hogy a munkáltatók a néhány éves tapasztalattal rendelkező fiatal és rugalmas korosztályt preferálják a családos és gyakran a munkán kívüli egyéb életértékeket szem előtt tartó munkaerővel szemben.